Felejtsd el a napi ötszöri étkezést - Dr. Farkas Kitti cikke
Téves diétás módszer a napi ötszöri étkezés, vagy általánosabban az az elv, miszerint a fogyáshoz „sokszor kell enni keveset”. Szinte beleégették az emberek fejébe az ötös számot, mintha kevesebbszer nem is lehetne enni. Nem állítom, hogy – főleg sportos életmód mellett – egy jól összeállított, sok étkezéses étrenddel lehetetlen a testsúlycsökkentés, de azt igen, hogy ez inkább nehezíti a fogyást. A testünk működése, azaz az élettan alapján ugyanis e módszer ellen szól minden, amennyiben a fogyás a cél.
Elsőre kétségtelenül logikusnak tűnik, amit a „sokszor keveset” elv hívei állítanak. Abból indulnak ki, hogy többszöri étkezés folyamatosan dolgozik a szervezetünk, aminek köszönhetően jobban tudunk fogyni, ha viszont kevesebbszer eszünk, akkor lelassul az anyagcsere, éhesek leszünk, és a szervezetünk raktározni kezd.
Ez egész hihetően hangzik, de nem igaz. Két oka is van, az egyik rövid, a másik hosszútávon nem a fogyást szolgálja.
Rövid távú negatív hatása az ötszöri étkezésnek: Egyetlen olyan kutatást sem ismerünk, amely igazolná, hogy ugyanakkora energiabevitel mellett, a fogyás hatékonysága és az étkezések gyakorisága között összefüggés lenne. Ellenben tudjuk azt, hogy az étkezések gyakorisága hat a hasnyálmirigy által termelt hormon, az inzulin szintjére. Az inzulin pedig a szervezet szénhidrát-, zsír-, és fehérje-anyagcseréjének legfőbb szabályozó hormonja, amely a zsír raktározásáért is felelős.
Az inzulin termelődésének ugyanis van egy természetes napszaki ciklusa:
- reggel magas,
- dél felé leesik,
- este ismét emelkedik.
Ha ötször vagy még többször eszünk egy nap, akkor végig magasan tartjuk az inzulinszintünket. Az inzulin köti a zsírt, tehát egész nap köti a szervezetünk a zsírt. Az eredmény? Nem hagyjuk a testünket zsírt égetni, a zsír marad. A kevesebb energiabevitel miatt, fogyhatunk, de annak nagy része nem a zsír lesz, amitől szeretnénk megszabadulni.
Hosszú távú negatív hatása az ötszöri étkezésnek: Napi ötszöri, kisebb étkezésnél a hasnyálmirigy hiába küldi ki újra és újra az inzulint, és az hiába jelez a sejteknek, hogy energia érkezett, valójában a sok pici étkezéssel nem viszünk be annyi tápanyagot a testünkbe, hogy legyen „elég munkája”. Olyan ez mintha az inzulin folyton farkast kiáltana. A sejtek egy ideig hisznek neki, de egyre kevésbé, végül pedig már akkor sem, ha tényleg jön a farkas.
Más szóval: a sejtjeink inzulinérzékenysége romlik, a zsír raktározása (amiért ugyancsak az inzulin felel) pedig felerősödik. Mert a sejtjeink egy idő után nem fognak figyelni a túlságosan felszaporodó inzulin folytonossá váló jelzéseire, és nem használják fel a szervezetünkbe érkezett energiát, hanem az zsírként fog elraktározódni. Az eredmény, hogy az anyagcserénk egyensúlya felborul és nehezebben fogy és könnyebben hízik. Így amikor már nem diétázunk, akkor szembe találjuk magunkat a jojó-hatással. Ugyan normális tartományban étkezünk, a szervezetünk mégis rosszabbul dolgozza fel a tápanyagokat.
Mi a megoldás?
Egyél 3 alkalommal egy nap, hiszen a napi három étkezés igazodik leginkább az anyagcserénk természetes működéséhez. Két étkezés között pedig legalább 4, maximum 6 óra teljen el.
A tartós fogyáshoz inzulinra érzékeny sejtek kellenek, tehát ne fárasszuk ki az állandó alacsony intenzitású munkával. Dolgozzanak egy nap háromszor, de akkor rendesen. Amikor pedig nem a táplálékkal van elfoglalva, akkor segítsen nekünk a fogyásban. (Ha valaki intenzíven sportol, akkor lehet fogyasztani egy plusz snack étkezést.)
Az étkezések az inzulinszint természetes napi ciklusának fordítottja szerint legyenek. Felejtsd el a szénhidrátdús reggelit! Fehérjedús reggelit fogyassz, ebédre egyél egy rendes nagy ebédet, sok fehérjével, több szénhidráttal, vacsorára megint kevesebbet egyél és kevés szénhidrátot. Így lesz kiegyensúlyozott inzuliszinted, nem leszel farkaséhes és zsírból fogysz.
Összefoglalva: A napi háromszori étkezéssel a táplálkozási szokásainkat igazíthatjuk a testünk működéséhez, és nem fordítva. Ha étkezéseink az inzulin termelődésének természetes élettani görbéje alapján tervezettek, akkor alacsonyabb és kiegyensúlyozottabb lesz az inzulinszintünk, javul a tápanyagok feldolgozása, hagyunk időt a testnek a zsírégetésre, és hosszabb távon a sejtek inzulinérzékenységének fokozását is szolgáljuk. Ezeknek köszönhetően, aki fogyni szeretne, hatékonyabban tud majd fogyni. Fogyókúra után könnyebben elkerülhetjük a jojó-hatást, és az egészséges súlyunk megtartása is egyszerűbben megy majd. Megfelelő táplálkozás mellett nem kell attól félni, hogy napi háromszori étkezéssel kevesebb energiánk lesz, sőt jobban fogjuk érezni magunkat.
Végül nézd meg ezen a két ábrán a különbséget, egyértelmű hol égetsz több zsírt, igaz?
Mi a helyzet, ha inzulinrezisztenciád van?
Sajnos itthon a legtöbb cikk és ajánlás a napi öt étkezést javasolja inzulinrezisztencia esetén, miközben a fejlett, nyugati orvoslásban már nem ez az iránymutatás. Az öt étkezéssel az a probléma, hogy pusztán a tünetet próbálja enyhíteni. A gyakori etetéssel csökkenti az éhségérzetet és kiigazítja a vércukrot, de ezzel magát a kiváltó okot, azaz a magas inzulinszintet, nem kezeli. Pedig azt kell kezelni, csökkenteni, méghozzá napi háromszori étkezéssel. Egészen biztos, hogy ez kezdetben (a diéta első 2-5 napján) nem lesz könnyű, de mindenkinek el kell döntenie: tüneti kezelést szeretne csupán, vagy meggyógyulni.
És igen, a sejtek inzulinérzékenysége javítható, sok esetben gyógyítható.
Az inzulinrezisztencia egyfajta kompenzált anyagcsere-zavarnak mondható, mert a vércukor-értékek alig térnek el a normálértékektől, de közben a szervezet már jelentős munkát folytat azért, hogy ne veszítse el az uralmat az anyagcsere felett. Ezt az erőfeszítést kimutathatja az inzulin mérése. Az inzulinszinteket a 3 vagy 4 pontos cukorterheléses vizsgálatokhoz (OGTT) kötve mérik. Az inzulinszint értékelése összetett, mivel az inzulinválasz a vércukorszint változásától erősen függ. A cukorterhelésre adott inzulinválasznak jellegzetes görbéje van, ez alapján pontosabb képet tudunk adni az anyagcsere állapotáról.
Ha inzulinrezisztencia alakul ki, akkor az inzulinszintünk szinte folyamatosan magasan van. Ez nem hagy nyugtot, küldi a jelet az agynak, hogy szénhidrátra van szükség, mi pedig eszünk. Így kialakul egy ördögi kör, melyben az inzulin irányít minket.
Az inzulinrezisztencia esetében azonban nincs értelme szintekről beszélni, mert vagy fennáll ez az állapot, vagy nem. Ha tovább romlik, az már cukorbetegség, ezért is nevezik az inzulinrezisztenciát a cukorbetegség előszobájának.
Ahogy fentebb írtam, a napi ötszöri étkezéssel sajnos az inzulinszint magasan marad egész nap, így előbb-utóbb a hasnyálmirigy ki fog fáradni, és nem termel majd elég inzulint. A vércukrot nem lesz, ami rendezze. Ezért az a helyes cél, hogy az inzulin termelését csökkentsük. A kevesebb étkezés ezt célozza, ebben segít, és ezáltal javulhat a sejtek inzulinérzékenysége is, tehát elég lesz kevesebb inzulin is nekik.
Egy biztos, hogy a gyógyulás folyamata „fájdalmas”, és rosszullétekkel is járhat. Ha inzulinrezisztens vagy, értened kell azt, hogy ilyenkor a szervezeteden a sor, az ellustult májadnak elő kell a cukrot állítania. Persze, hogy egyszerűbb a szervezetednek inkább kajáért kiáltania, éhséget jeleznie. De végső soron, csak rajtad áll, hogy hagyod-e, vagy túl jutsz a nehéz, pár napos szakaszon, és meggyógyítod magad. A kérdés tehát: tüneti kezelést akarsz, vagy meggyógyulni?
Tudom, hogy nagyon más, amit mondok. Tedd fel a kérdést magadnak: sikerült tartósan lefogynod napi ötszöri étkezéssel? Ha nem a válaszod, próbáld ki, amit most levezettem neked.
Cikk ajánló:
Mayo Clinic (az USA vezető kórháza, amely komoly tudományos kutatásokat is folytat): Diabetes diet: Create your healthy-eating plan
A cikk egyértelműen leírja, hogy háromszor kell enni a cukorbetegnek, lehetőleg ugyanakkor.
Itt a vizsgálat kimutatta, hogy a II. típusú cukorbetegség, ill. IR főbb okai, a béta-sejt-működés diszfunkciója, így az inzulinrezisztencia, csak és kizárólag egy rövid ideig tartó nagy kalóriabevitel csökkentéssel fordítható vissza. Ez a klinikai-kísérleti tanulmány egyúttal hangsúlyozza a megfelelő fehérjebevitel fontosságát is a súlycsökkenés során, hogy ne csökkenjen az aktív sejtállomány. Ezt alkalmazzuk az Alakorvoslás Programban is.
