Intuitív diéta, az új sláger, amivel van néhány bökkenő - Dr. Bajnok Éva endokrinológus cikke

Megint új étkezési divat van porondon, most az intuitív trend hódít.

Mi az az intuitív diéta?

A kb. 25 évvel ezelőtt, Amerikából kiindult irányzat leglényegesebb eleme, hogy megkísérli a test igénye által diktált érzések által szabályozni a táplálkozást. Arra alapozza ezt a javaslatot, hogy a test tudja mire van szüksége, ezzel kapcsolatos jeleket küld felénk. A mi dolgunk, hogy ezt megfigyeljük és ennek megfelelően szabadon válasszunk étel típust, mennyiséget, étkezési időpontot. Megkísérli helyreállítani azt az ideális egyensúlyt, ami alapján csak akkor eszünk, ha éhesek vagyunk – és nem csak kívánjuk az ételt (pl. emocionális okokból), és nem eszünk többet, mint amire tényleg szükségünk van. Érzékeljük az ételek ránk gyakorolt hatásait. Lényegesnek tartja, hogy ne legyenek szigorú szabályok és kontroll, mert ez inkább vezet túlevéshez, étkezési zavarokhoz. Célja, hogy legyen vége az ételekkel és étkezéssel kapcsolatos félelmeknek, lelkiismeret furdalásnak, az érzelmi evésnek. Ezzel a kiegyensúlyozott, nem örökös diéta-hízás körfolyamatot és elhízást célozza meg helyreállítani.

Az intuíció azonban a táplálkozással kapcsolatban nem teljesen elvetemült gondolat.

• Kirívó, de létezik, hogy valaki nagyon furcsa dolgok után sóvárog, mint például a föld vagy vakolat evése. Ennek hátterében igen ritkán vashiány vagy ólommérgezés állhat.
  
  
• Sokunk megélte, hogy hormonális változásnál, mint a terhesség vagy a menzesz közeledtével szinte csillapíthatatlan vágy lép fel akár olyan ételek iránt is, amiket egyébként annyira nem is kedvel (akár ennek az oka is lehet vashiány). Tehát a test fontos dolgot üzen számunkra.
  
  
• Gyermekkorunk óta többnyire nem esik különösebben jól keserű dolgokat fogyasztani, ennek oka, hogy számos mérgező anyag (bogyó) ilyen, ettől próbál megóvni bennünket a szervezetünk évezredek óta.
  
  
• Jelentős izzadással járó sport után nincs is üdítőbb, mint a dinnye vagy néhány alaposan megsózott paradicsom. Ez rendben is van, így igyekszik visszapótoltatni velünk a test a víz, só és cukor hiányt.
  
  
• Már a több ezer éves kínai gyógyászat is ismerte, hogy bizonyos ízek preferálása vagy épp elutasítása diagnosztikus értékű lehet (pl. só kívánása a vese gyengeségére utalhat).
  
  
• Nyáron, melegben többnyire mindenki inkább salátára, télen forró levesre vágyik alkalmazkodva a hőmérséklet különbség okozta energiaigényre.

Hol itt a bökkenő?

Az emberek többsége szeret intuitíven enni. Ötletszerűen, azt, amit éppen megkíván, korlátok nélkül. Hiszen megteheti. Megérdemli. Ennek eredményeképpen ma a világon több az elhízott, mint a sovány ember, hazánkban minden második ember túlsúlyos.

Korunk járványa az elhízás kapcsán az egyik orvosi megközelítés szerint a test szabályozási folyamatának felborulása okozza. Nézzünk erre néhány példát.

• Az elhízás szempontjából talán az egyik legismertebb hormon a leptin. Ennek egyik fontos feladata, hogy a zsírszövet mennyiségéről tájékoztassa a központi idegrendszert. Ha a zsírraktár megfelelő mennyiségű kalóriát raktároz, akkor szintje a vérben megemelkedik, az agy ezt érzékeli és csökkenti az étvágyat, így véd az elhízással szemben. Egy darabig. De ha akkor is eszünk, amikor egyébként annyira nem vagyunk éhesek, mert pl. megsértődik a háziasszony, mert a többiek is esznek, meg mert jól néz ki az étel, mert nagyon ízlik, mert ingyen van, vagy mert így kevésbé vagyunk idegesek stb., akkor nemsokára szervezetünk az érzést figyelmen kívül hagyja: rezisztensek leszünk a leptin hatásával szemben. Ez később még leptin gyógyszeres adásával sem állítható helyre.
  
  
• Inzulin rezisztenciában az elhúzódó és fiziológiásnál magasabb inzulin válasz miatt relatív vércukor esés következhet be, ami a kontrainzuláris hormonok hatására kifejezett éhség érzettel jár (étkezést követő 1-2 órával jelentkező rosszullét, amelyet idegesség, hányinger, gyengeség, szédülés, kézremegés, izzadás, szívdobogás érzés kísér).  A kellemetlen tünetek szénhidrát evésére gyorsan javulnak, majd a kör kezdődik elölről. Ráadásul az inzulin, mint raktározó hormon nem engedi a zsírraktárak felhasználását sem, könnyebben hízunk, ami tovább rontja az inzulin rezisztenciát. Az állapot kezelésének egyik lényeges eleme, hogy bármennyire is kívánjuk az édességet, megtanuljunk csak kis mennyiségű, nem gyorsan felszívódó szénhidrátot enni, fehérjében és rostban gazdagabban, étkezési szüneteket is betartva étkezni, hogy minél kisebb inzulin szint mellett is egyenletes legyen az test energiaellátottsága és ha szükséges, a fogyás is bekövetkezhessen.
  
  
• Az édes íz (illetve a zsíros is) megemeli az agy jutalom központjában termelődő szerotonin és dopamin szintet már egészen korán, magzati korban. Nem véletlen miért vágyunk csokira, ha szomorúak vagyunk.
  
  
• A nyelven azonosítottak egy ötödik íz érzéséért felelős régiót, ez az umami (nevezzük „nyami” íznek). Ezt az élelmiszert előállító cégek jól ismerik és az ételeket olyan aromákkal ízesítik, amik ezeket az ízlelő bimbókat izgalomba hozzák, és mi csak esszük az így elkészült ételt akkor is, ha már nem is vagyunk éhesek.
  
  
• A bélbaktériumok is felelősek lehetnek mit is kívánunk (mintegy fenntartva saját létfeltételeiket). Ha valaki 10 napig hamburgert eszik – mert mondjuk ezt kívánja –ez a bélbaktérium flóra 1300 fajának kipusztulásával jár. Ugyanakkor 4 héten át történő joghurt fogyasztása nyugodtabbá teszi az embereket.
  
  
• Nem mondhatjuk egy valódi gluténérzékenynek, hogy ha már úgy megkívánta azt a pogácsát biztos a szervezete diktálta, egye csak meg.

Nos tehát. Ha valaki már komolyabb testsúlyfeleslegre, cukorbetegségre, magas vérzsír és húgysav szintre tett szert, akkor a reguláció, az érzés, ami az evéssel, a megkívánt élelemmel kapcsolatos, többnyire már hamis, torzult. Cél: ennek a torz szabályozásnak a helyreállítása szigorú(bb) kalória és tápanyag összetevők előírásával. Ezek az orvosi gyógyító diéták azt nem írják elő, hogy a hal vagy csirke  mellé rizst, krumplit illetve brokkolit vagy spárgát fogyasszunk. Nem szabályozzák, hogy az étel folyékony vagy szilárdabb, hogy főtt-e vagy éppen milyen a fűszerezése. De a kalória és makrotápanyag mennyiséget igen. Márpedig ha valaki egy nagy fürt szőlőt kíván és cukorbeteg, nem lehet arra bíztatni, hogy csak bátran, hiszen ezt diktálja a szervezete. Nem lehet a vese és ízületek állapotát fenyegető magas húgysav szint mellett bátorítani, hogy egyen csak húst hússal és jó sok zöldséggel hiszen ez egészséges (mert szénhidrátban szegény). És még számtalan példát hozhatnék.

Okos, szakszerű keretrendszeren belül mehet az intuíció

Ha értjük a testünk működését, akkor először tudatosan, szakember segítségével helyreállítható az a rend, ami alapján az intuitív étkezésnek egyre inkább helye lehet az életünkben.

Nem véletlen hangsúlyozzuk, hogy ne diétázzunk, hanem váltsunk életmódot. Azt javasoljuk, hogy ne egy átmeneti idejű önsanyargatással próbáljunk testsúlynormalizálást elérni, mivel ez hosszú távon nehezen tartható, makró- és mikrotápanyag hiányhoz vezethet, felboríthatja az anyagcserét valamint étkezési zavart is generálhat. Egészséges, változatos, rendes ételek fogyasztása a cél, ami bizonyos keretek között ízlésünk, vágyaink, lehetőségeink szerint szabadon választható.  

Az intuitív étkezés megvalósítása tehát inkább cél és nem eszköz. Az eszköz kisebb, betartható, apró lépésekkel kezdődik, kevésbé liberális. Ha pedig megindult a kedvező változás - fogyás, vércukor, vérzsír, húgysav, vérnyomás stb. normalizálódása -, a testsúlycsökkenés és abban egyre komfortosabban mozgunk, újra képesek vagyunk helyesen reagálni a testünk felől érkező ingerekre, akkor az intuitív táplálkozás, mint életmód helyes választás lehet hosszú távon is.

Az Alakorvoslás Programokat úgy építettük fel, hogy meghatároztuk a szakszerű keretrendszert, amin belül elérhető a fogyás. Azon belül azonban gazdag, szabadon válogatható recepttárunk van, rendes, normális ételekből. Azt nem mondjuk meg, mikor mit egyél, azt szabadon bízhatod a megérzéseidre.